X.

X.

- Na, mi legyen?

Igen, Aldwin, mi legyen?

Már nem mondhatott nemet, de nem is mondott volna.

Aldwin csak azért jött velem, mert el akart menni. Ha jól rémlik már megírtam neked, hogy mennyire odavoltunk mind a ketten az ötlettől, hogy eltűnünk. Csak annyi, hogy én még annak is örültem, hogy együtt megyünk. De Aldwinnak csak a galambok. Értettem, főnök. Most játsszuk azt, hogy én vagyok Aldwin Lincoln gondolatai.

Gggggalambok. GAALALALAMBOOOK. Galagalagalambok. Vezérrrrrrrrr. Elkaplak. Teeee. Vezérrrrrrrr galalagalamb.

És megfogta. Elmagyarázom.

A galambok között van egy ilyen főgalamb, akit mindegyik tisztel és követ. Aldwinnak megtetszett, elvette magának és a többi madár pedig megveszett a hiányától. Tollukat tépték, önként a betonnak repültek, mindenkit megcsíptek, karmoltak, főleg azt, aki elrabolta a Vezért. Megőrültek. Aldwin csak előlük akart menekülni a Vezérrel, amikor beleegyezett, hogy eljön velem. Most jut eszembe, hogy trauma lehetett neki, hogy az eddig szeretett galambjai miatt tölti most a gatyáját félelemmel. De még így traumásan sem siettette az indulást. Két héttel a megbeszélésünk után megkerestem magamnak. Olyan úri módszerrel, tudod. A kabátja címkéjébe ásott körmeimmel berángattam a mosdóba. Portás testvér évelején kapott kulcsaival valahogy sikerült magunkra zárni a vécét. Ajtócsukásom közben láttam amint az irodalomtanárom is errefelé csörtetett ziháló sliccel. Felőlem a Niagara is akarhatott volna előtörni abból a húgycsőből, akkor se engedtem be.

- Fiatalok! Kérlek titeket, nyissátok ki az ajtót, mert így sem én nem tudom, sem diáktársaitok nem tudják igénybe venni az illemhelyet.

Ilyen szoros hólyaggal behányta nekünk ezt a szöveget a kulcslyukon. Gyorsan körbe csodáltam a 9 üres fülkét és azt a tényt, hogy ebben az épületben csak ez az egy férfi vécé van.

- Beszéljünk – hajítottam a tekintetemet Aldwinhoz.

- Beszélj – szólalt meg eddig először és leadott a bakancsomnak egy merev cipőfűző bambulást.

- Oké, beszélek én – hirtelen eszméletlen sok nyálat termeltem. - Két héttel ezelőtt megvan mit mondtál? Azt hogy igen. Most két héttel később van és még mindig nem indultunk el.

- Ó jaj. Valószínűleg arra gondoltam, hogy majd te szólsz nekem. Nem baj azért, szerintem. Most minek túl pattogni egy alapból pompázatos helyzetet? – ezt az összes csempének is mondta a vécében. Belecsúsztam a sarokba és a kedvenc kabát címkémet is magammal húztam.

- Tudod, ezek a helyzetek el is csesződhetnek – közben feltoltam a térdeimet és közéjük ejtettem az államat. - És el is fognak kedves Aldwin, ha minden jól megy – egy pedofil fogkrémplakát képével rávigyorogtam. Rám röhögött, én meg rá, aztán mind a ketten a csempékre, aztán meg ránk röhögött a kinyitott ajtó és a kilincsizzasztó irodalomtanárom, mögötte az igazgatósággal és egy áruló takarítónénivel.

F.