IX.

IX.

Drága kicsi Sziszi miatt hanyagolt halott Franklin lett. Hanyagolt halott Franklin miatt büdös csóró Flemming lett.

És büdös csóró Flemming miatt egyáltalán nem lett szabad szárnyas Aldwin. Helyette elcseszettmájú történetolvasó TE lettél. Öregem, neked a legjobb, értékeld ezt. Esetleg ünnepelhetnél is. Egy doboz samponnal. És a boldogságodban előfordulhatna, hogy ezt a szent flakont lerakod ennek a háznak a bal sarkába, a fiókos szekrény mellé. Igazán eszelős lenne. És nézd, még sztorizgatást is kapsz. Csak egy köpetnyi sampont, legyél szíves. De akkor folytatnám.

A legőrjítőbb kérdés a történetben az a miaszarnak. Miaszarnak akartam elmenni a világítótoronyhoz, miaszarnak nem mentem egyedül, miaszarnak vannak a dolgok, miaszarnak kerültem erre a lepratelepre, ahol épp mindketten tengetve pislogunk. Egyikre sem fogok válaszolni. Heheheh. Nincs mivel. De az utolsó miaszarra rá fogsz jönni. Szóval, igen. Ott tartottunk, hogy nagyapám ingyen elhamvasztotta magát. Odahívott minket a börtön igazgatója, mert nem tudták, hogy mit csináljanak Franklin maradványaival. Apám, aki Franklin fia volt, megkért bennünket, hogy hadd intézze el ezt ő. Rendben. Hajrá. Búcsúztasd el az apádat. Tedd urnába, szórd a szélbe, borítsd a tengerbe. Vagy tényleg, húzd le a slozin. Amihez pedofilok, adócsalók, gyilkosok, rablók, torrentezők, maffiák tapasztották a farcsontukat. Tényleg. Normál 72-es pulzussal leöntötte nagypapát a csatornába a börtön vécéjével. Tökéletes bemutatása a világnak, hogy ami a külembernek szégyen, az neki is, hogy az apja ugyanannyit jelentett számára, mint az olajcég vezetőjének, és hogy már semmi sem számít, ha valaki vonzónak talál egy világítótornyot. Mert akkor már minden romlott és felesleges. Abban az időben döntöttem el, hogy apám egy ánuszdugasz és hogy elmegyek Sziszihez.

F.