I.
felvonás
Narrátor: Csendet a teremben!
Ki hangját ereszti, fejét
elveszti.
Móka? Dráma ez, félkegyelműek!
Tragédia egyenest, Aldwin Lincoln
szomorú esete lesz elmesélve.
Mi lenne, ha most túl tennénk magunkon és mindannyian egy színdarab része lennénk?
Írjuk át ezt a pöcegödröt flancos színházra,
rajtunk három gombos öltöny, hátul kivágott estélyi, lábainkon olyan fényesre
sikált cipő, hogy benne visszamosolyog
kifogástalan fogsorunk. Felettünk omladék helyett kétszáz éves csillár és zsebünkben nem bicska, hanem az előadásra szóló jegy kétrét hajtva. Mi magunk anyánkapánk büszke
bólogatásai vagyunk, erőszakellenes, tanult emberek, akire ha ránéznek az aluljáróban rögtön azt gondolják: áhá, belé nem kár a túrós rétes.
Szemfényvesztés ez, tudjuk jól. Soha nem lesz szép fogunk, soha nem kerülünk közelébe
csillárnak, soha nem kínálnak meg minket túrós rétessel, csak ha képletesen az.
Ezért hát, próbáljuk ki.
Tökéletesen ismerjük ezeket a polírozott polgár pofákat, eleget voltunk
szabadlábon.
Legyünk mi ők ma estére. Ígérem, soha többet nem lesztek ilyenek.
függöny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése